A templom
A templomrom rövid története:
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egykori Nagygéc település, ugyan még álló, de hamarosan romként végző temploma.
1280-ból származó oklevél említi. Névadója a Csák nemzetségből származó Géczi család őse lehetett. A templom a XIII. században épült román stílusban és Szent Péter tiszteletére szentelték fel. Papját is ismerjük: Miklósnak hívták. A templom téglából épült (alföldre jellemző módon). Ebből a kórból maradt ránk a déli oldalon a három félköríves résablak, a hajó nyugati oldalfala (a torony mögött), északi oldalán pedig sekrestye állott, melynek befalazott ajtaja még látható. A templom bejárata a nyugati oldalon volt, mely egy félkörös záródású, többszörösen tagolt idomtéglából épült kapu volt. A templomot kívülről nem, belülről viszont erősen meszes, aprókavicsos vakolat fedte.
A XV. század második felében a román kori szentélyt alapokig kiásták (ezért nem tudjuk a záródását), kelet felé meghosszabbították a hajót és új, nyolcszög három oldalával záródó (poligonális) szentélyt építettek. A szentély és a hajó szélessége, magassága azonos volt (teremtemplom). Az új épületrész déli falában három mérműves, csúcsos ablakot nyitottak, s megtartották a román kori falrész ablakait. Az új ablakok egyszerű, halhólyag motívumú. A régi támpilléreket elbontották, majd újakat építettek, az egyik a régi és az új fal illesztését takarja. A szentély sarkaira is támpillér épült. Az északi oldalra új, gótikus sekrestye épült.
A templom gótikus bővítését hálóboltozat fedte, a bordaindításai faragott kőből készült. A déli oldalon szegmentíves ülőfülkét alakítottak ki. A szentély észak-keleti falában korareneszánsz, fogsordíszes szentségtartót (pasztofórium) építettek. A szentségtartótól balra nyílt a sekrestye kőből faragott, körtetagozatos, szamárhátívben záródó ajtaja. A falat ekkor is meszelték.
A következő átalakítás a XVII. század során, a reformáció idején történt. A templomot kifestették, s valószínű ekkor bontották el a gótikus szentélyt és falazták be az ajtaját.
1765-ben épült meg a famennyezet, berendezését kicserélték és ekkor épült új fa harangláb is. 1896-ban épült meg a nyugati falhoz a 25 méter magas, háromszintes barokk tornyot. Ekkor szűnt meg a román kori bejárat akkori szépsége. Ekkor törték ki a csúcsíves ablakok osztóbordáit is, s bélletzáródását is félkörívessé alakították át. Épült új szószék is, valószínűleg a korábbi karzattartó oszlopaiból.
Utolsó felújításakor, az 1957-es évben - nem törődve műemlék mivoltával - kívül belül újravakolták. A templom sorsát nem a török pecsételte meg, hanem a politika. 1970. május 13-án a Szamos folyó a környéket elöntötte hatalmas pusztítást végezve. A politikai vezetés nem engedte újratelepülni a Román határhoz legközelebb fekvő településünket, így az itt lakóknak el kellett hagyniuk falujukat, házukat, templomukat. Azóta házat szinte már nem látni, a régi templom pedig fokozatosan lesz az enyészeté...